Fotográfia. Számomra e szónak igazi pátosza van. Mindezt már gyerekkorom óta így gondolom, noha, akkor még csak csodálattal néztem a kattogó-villogó masinákat.

Efféle érdeklődésemet minden bizonnyal édesapámtól örököltem, aki hobbifotósként maga is birtokolt egy ilyen szerkezetet (nevesül egy Zenitet). Teltek-múltak az évek, majd végre kezembe kerülhetett első fényképezőgépem. Tinédzserként eleinte megtette a teljesen automata „szürke dobozka”, majd miután már telefonom kamerája sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, megvettem első fényképezőgépem, egy bridge-et. Ezen már kedvemre tekergethettem a tárcsákat, variálhattam a beállításokat… Elérkezett a várva-várt szabadság! Tárgy- és tájfotós időszakom után egyszer csak belecsöppentem a média, az újságírás világába, így kinőttem a bridge-emet is. Utána következett első tükörreflexes gépem, ami azóta is „melós” jelzőt visel, mert hű társam a munkában, khmm, „fizetett hobbimban”.

Szóval, esetemben a fotózás igazi keveréke a hivatásnak és kedvtelésnek. Máig aktívan használom kisgépemet: infravörös fotókat készítek vele egy speciális szűrő segítségével. Egyébként meg maradt még valami a régi tárgy- és tájfotós affinitásból is, ami mellé eseményfotózás is társult már, mint elfoglaltság… Mikor mihez van kedven, no meg időm. Kísérletezem, teret engedek kíváncsiságomnak, és hagyom, hogy olykor spontán, másszor meg hónapokig érlelt ötleteim nyomán a fény és a digitális chip egyesüljön, és e szent fúzióból létrejöhessen valami: egy kép, de lehetőleg inkább fénykép.

Néhány éve fotózom csupán, így mindenképpen bocsánatos bűn – és szakmai ártalom is egyben – az a temérdek kérdés, ami a fotózással kapcsolatban felmerül bennem. S tudom, vannak válaszok, amiket nem bölcs (interjú)alanyok mondanak el, de még csak nem is szakirodalomban fogok rájuk bukkanni, hanem magamnak kell a megfelelő megoldások, képek, helyzetek, hangulatok után kajtatnom, mert csak ily módon juthatok el saját kérdéseim megválaszolásáig.

Érzem, eljön az az idő, mikor valóban nem csak hiszem, hanem megtanulom majd, milyen komoly, fennkölt is e szavunk: fotográfia.