Az Aradi fotósokkal kiépített jó kapcsolatunk által, minden évben találkozókat szervezünk egy kis beszélgetés, kirándulás és kiállítás keretében. Minden évben felváltva látogatjuk meg egymást, az Aradiak tavasszal jönnek el hozzánk, mi ősszel utazunk át. Ebben az évben 2013 március 8-án (éppen nőnapkor) is így volt, az Aradiakat mi vártuk nagy izgalommal. Megbeszéltük, hogy ők a román idő szerint 9 órakor indulnak el, és a mi időszámításunk szerint (az időeltolódás miatt) kb. 10 órakor meg is fognak érkezni. Mi már az Ifjúsági Házban vártuk őket István, Emese, Gyuri és én jó magam. Amíg vártuk őket, Emese és én szendvicseket készítettünk, ez idő alatt pedig a fiúk leugrottak a kiállítóterembe, hogy a képeket ellenőrizzék, hiszen ezen a napon nekik szerveztünk két kiállítást is. Az első az Ifjúsági Házban 17 órai kezdettel volt, a másik pedig 18 órakor a Galéria Kávéházban.

10 órakor szinte minden készen állt a fogadásukra, se sajnos ők nem érkeztek meg időben. Elmúlt már fél 11, majd 11 óra is, de ők sehol. Nem értettük a késésük okát. Gondolkodtunk azon, hogy talán rosszul számolhattuk ki az érkezésüket, vagy félreérthettünk egymást, esetleg közbe jöhetett nekik valami útközben. Nem voltunk vele teljesen tisztában, mert nem sokat tudtunk előre, csak annyit, hogy 9 órakor indulnak el otthonról és hogy hárman lesznek, Gigi, Erzsi és Mircea. Volt egy időpontunk a Vízmű Múzeum látogatására, de mivel nem érkeztek meg időben, így sajnos le kellett mondanunk ezt a programot, mert a múzeumot csak délig lehetett volna látogatni. Majdnem két óra késéssel, de fáradtan megérkeztek. Egy kis pihenő után el is indultunk felfedezni Csongrádot. Gabi a fotóstársunk ott lakik, így egy „idegenvezetővel” is kibővült a kis csapat. Sajnos Emese már nem jött át velünk, mert dolga volt.

Első célállomásunk a Bohém Kávéház volt, mert már jelzett a gyomrunk, hogy töltsük meg egy kis finomsággal. Nagyon tetszett a vendégeinknek a hely, mert nagyon sokáig csak fényképezgették, le sem ültek. Miután helyet foglaltak megrendeltük a bőséges ebédet, ami nagyon ízletes volt. Képeket nézegettünk, amit körbe adtunk egymásnak és István szokásához híven elemezgette őket.

Fizetés után elindultunk megnézni a Városházát. Még mielőtt oda értünk volna találkoztunk egy csapat fiatallal, akik BMX- eztek. Persze megindult a magamutogatás mihelyt meglátták, hogy fotózzuk őket, sőt a Városházáig és vissza is elkísértek. Csináltak különböző trükköket, ugratásokat.

Ahogy visszaérkeztünk az autónkhoz elindultunk megnézni Csongrád egyik legrégebbi részét, az Ófalut. Ezen a környéken megmaradtak a régi parasztházak, amiknek még a teteje náddal van befedve és a falai még tapasztva vannak, megőrizve annak eredetiségét, épségét. Sétálgattunk a házak között, közben fényképezgettünk, készítettünk csoportképet a kanyarban elhelyezett tükörben is. Nagyon viccesen sikerültek. Szerencsére folyamatosan jó időnk volt ránk.

Ezután elkocsikáztunk a Körös torokhoz, megnéztük elég hideg-e a víz. Nem maradtunk sokáig, mert már nagyon elszaladt az idő, mennünk kellett vissza Szentesre.

Az Ifjúsági Házban megterítettünk a vendégeknek, ezt követően nemsokkal Katona Hajnalka elénekelt egy dalt, amit Seres Antal gitáron kísért. Ez volt a felvezető a kiállítás megnyitására. Egy pár gondolat, ügyes megfogalmazás után Mircea az Aradi Fotókör vezetője mondta el gondolatait. Ő sajnos nem tud magyarul, de tolmácsolással sikerült megértenünk mondanivalójának lényegét. Amikor vége lett ennek a beszédnek, a tévések rögtön riportot készítettek Gigivel és Mirceaval is. Mindenki megcsodálta a kiállítás képeit, majd aki egy kis nasira vágyott, az átment a másik terembe, az asztalról csemegézni.

Nem maradtunk sokáig, mert hamarosan kezdődött az újabb kiállítás megnyitó a Galériában. Gyorsan átkocogtunk, ott is volt egy kis felvezető beszéd, riport, képnézegetés. Megbeszéltük, hogy még egy kicsit élvezzük egymás társaságát és visszaindultunk az Ifjúsági Házba, ahol a megmaradt kaja romokból még csipegethettünk egy kicsit. Sajna gyorsan elrepült az idő és menniük kellett haza, de idén újból találkozunk ősszel, amikor majd mi megyünk.

Szerintünk jól sikerült ez a nap és reméljük maradandó szép emléket adhattunk barátainknak, fotós társainknak.

Szöveg: Bakó Ildikó

Fotó: Albert Béla