ALFÖLDI KÉZMŰVES FOTOGRÁFIÁK
„ALFÖLDI KÉZMŰVES FOTOGRÁFIÁK”
Az Alföldön néhány fotós alkotói közösség tagjai 5-10 éve elkezdtek komolyabban foglalkozni a régi képkészítési technikák felelevenítésével, megismerésével és művészi igényű fotográfiák megalkotásával. Tudatosan alkalmazzák a fotótörténet kezdetén kialakult képkészítési eljárásokat.
20-30 éve még természetes volt, hogy a fotóművész saját kezűleg készítette el fekete-fehér, vagy színes kiállítási képeit. A színes automata laborok és a hirtelen elterjedt digitális technológiák gyakorlatilag megszüntették az ezüstalapú fényképezést, a kézi nagyítást. A képkészítés elszakad a kémiától, az informatika átvette a fotólaborok szerepét. Évek alatt kezdett kialakulni az igény a művészi kézműves technikák újra felfedezésére, alkalmazására, kísérletezésekre. Szakmai előadásokon, baráti beszélgetéseken a történeti technikák elsajátításával egy varázslatos régi-új világ tárul a fotós elé, megismerheti a régi fényképész mesterek életét és munkamódszereit. Azonban fontos megjegyezni, hogy a múltbéli kalandozás nem a technika fejlődése ellen lép fel, inkább a fotóművészet jobb megértésével, a „fotóművészi” gondolkodás elsajátításával kibővíti a képmegjelenítés lehetőségeit, annak eddig megismert határait. A műhelymunkák fogásainak megtanulásával, kémiai vegyszerek használatának pontos megismerésével, a felhasznált hordozóanyagok tudatos kiválasztásával, a tapasztalatok cseréjével, az archaikus technikák elsajátítása új kifejezési módok megjelenését hozta elő.
Néhányszor tíz fotós megtanulta a cianotípia (színezett cianotípia), kallitípia (argentotípia), albumin, arrow-root papír, olajnyomat, antrakotípia valamint a kollódiumos-nedves eljárás képkészítési lehetőségeit. Az archaikus eljárással papíron, vagy más hordozón létrehozott fotók jelentősen eltérő megjelenést hoztak magukkal. Ez nem csak az alkalmazott fotótechnika miatt történt, hanem a gondolkodásmód megváltozása, a sokkal átgondoltabb és tudatosabb képkészítés elsajátítása hozta magával. A klasszikus fotográfiában még ma is léteznek értékes ezüstalapú képek, melyek nagyobb értéket képviselnek, mint az újságban közölt reprodukciójuk, vagy a monitoron megjelenő virtuális képük. A papírhoz kötött fotográfia az értékvesztés és a képi információ értékké válásának útján kezdi kijelölni a saját határozott útját.
Több kiállítás is bizonyította az archaikus eljárások létjogosultságát, hiszen az Esztergomi Fotóbiennálén több alkalommal volt előre meghatározott téma, továbbá a Szentesi Aktfotó Biennálé és az Alföldi Fotószalon kiállítási képeinek is jelentős része készült ezekkel a régi technikai eljárásokkal. Több fotós, fotóművész önálló tárlatait csak archaikus eljárással készült képekből állítja össze.
A Magyar Fotóművészek Szövetsége által 2014-ben megrendezett Fotóhónap című programhoz Szentesen a Művelődési és Ifjúsági Házban megrendezendő”ALFÖLDI KÉZMŰVES FOTOGRÁFIÁK” című kiállítással szeretnénk csatlakozni. A tárlaton Boros György és dr. Seres Géza fotóművészek segítségével összeállított képanyag ízelítőt ad az archaikus képkészítés lehetőségeiből, megjelenési módjaiból és újszerűségéből.
A tárlaton képeivel szerepel: Bakó Ildikó, Balogh Gábor, Boros György, Deli Barna, Dömötör Mihály, Gál András, Gyarmati József, Balogné dr. Kovács Matild, Kozma Anita, Králik Emese, Levendovics György, Marton Ferenc, Mezősi Ágnes, Nagy István, Nagy Krisztián, Palotás Lehel, dr. Seres Géza, Szabó Maya, Szaszkó Antal, Tuskáné Koncz Éva, Varga Tamás, Zvaló László.
Nagy István fotóművész
