2010. július elején nyílt a veszprémi Balony Fotóklub egyik tagjánka kiállítása Dr. Abonyi Jánosnak.

A fénykép azt sugalja: akkor tudunk a világról, ha olyannak fogadjuk el, amilyennek a fényképezőgép rögzíti. Ez viszont ellentéte a megismerésnek, amely éppen abból indul ki, hogy nem fogadja el a világot olyannak, amilyennek látszik.

Az utóbbi időben a fényképezés majdnem olyan elterjedt szórakozássá vált, mint a szex vagy a tánc, ami azt jelenti, hogy akár csak a többi tömegművészetet – a legtöbben nem művészet gyanánt űzik. Jobbára társadalmi rítus ez, védekezés ellen, és a hatalom gyakorlásának eszköze.

Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekben szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modemnek látunk. Minden fénykép valóban egy-egy rabul ejtett élmény, a fényképezőgép eszményi fegyver a bírni vágyással teli tudat számára.

Ezt én is érzem. Bár csak illúzió, mégis hajt az az élmény, hogy fényképezni annyi, mint birtokba venni a lefényképezett embert, pillanatot. Amit leginkább birtokolni vágyok az a fotósok szemlélet- és látásmódja, technikai ismerete, képessége mindig a megfelelő, egyediséget sugárzó viszonyt létesítenek a világgal.

-vallja magáról Dr. Abonyi János-

Mottója: Amit látsz, nem más, mint amit látsz (Frank Stella, 1966)

„Lét és nemlét szüli egymást,

nehéz és könnyű megalkotja egymást,

hosszú és rövid kiegészíti egymást,

magas és mély kulcsolja egymást,

sok hang összeolvasztja egymást,

korábbi és későbbi követi egymást.”

Marton Ferenc                                                                                                                      fotók: Albert Béla

Pillanatképek a megnyitóról