Fotóköri esték
„Azért vagyunk a világon,
Hogy valahol otthon legyünk benne.”
Tamási Áron szavai jutnak eszembe, amikor arról gondolkodom, mit is jelent számomra az a tény, hogy a Szentesi Fotókör tagja vagyok.
Több évtizede az Ifjúsági Ház ad otthont a fotókörnek. Hétfő este a klubnapunk. Ez még abból az időből származik, amikor hétfőn nem volt adásnap a tv-ben. Minden hétfőn 18-tól 21-óráig tart a foglalkozásunk. Ilyenkor összegyűlik a csapat egy kis beszélgetésre, tapasztalatcserére. Ezt a hagyományt folytatjuk napjainkban is.
A napi programot mindig az aktualitások határozzák meg. Amikor fotóiskola van, két helyszínen dolgozik a csapat: az előadó a tanulni vágyókkal, a többiek a megszokott helyen töltik az időt. Valaki mindig hoz új folyóiratot, fotóalbumot, ezeket nézegetve is sokat tanulunk.
Ha kiállításra készülünk, akkor igazi munkamegosztással dolgozunk: külön csoportok alakulnak a képkiválasztásra, paszpartuzásra, címkézésre, kiállítási anyag összeállítására.
Az Alföldi Fotószalon (évente) vagy az Aktfotó (kétévente) esetében még bonyolultabb a helyzet. Mivel az előredolgozás nem erős oldala egyetlen fotósnak sem, a pályamunkák rendszerint a határidő napján futnak be.
(A faliújságunkon szereplő jelmondat ide is igaz: „Ha nem lenne utolsó pillanat, semmi sem készülne el!”)
Sorszámozás, a borítékok rendezése, jegyzőkönyv-vezetés, a képek felcímkézése, megszámlálása nem is mindig egyszerű. Szemet gyönyörködtető látvány, amikor az Ifjúsági Ház tükörtermében elő van készítve a 3-400 fotó a zsűrizésre! Bizony kesztyűs kézzel bánunk a fotókkal, mert tiszteljük a jó képeket. Azokat a zsűritagokat szeretjük, akik meg is indokolják a döntésüket: miért jó vagy rossz az adott fotó. Így rányílik a szemünk olyan dolgokra is, ami fölött esetleg elsiklottunk volna – tényleg nagyon tanulságos!
A saját készítésű bőséges és változatos ebéd elfogyasztása után kezdődik a munka újabb fejezete: jegyzőkönyvírás, a meghívó és a katalógus összeállítása, nyomdába küldése, hogy a megnyitóra minden készen álljon!
A megnyitó a fotókör életében ünnepélyes pillanat: ilyenkor az ország minden részéből eljönnek barátaink, ismerőseink – szakmai és magánbeszélgetésekkel tarkítva zajlik a megnyitó nem hivatalos része.
A dolgos hétköznapok is sok érdekességet hoznak: megismerkedtünk a Photoshop rejtelmeivel, camera obscurát készítettünk és próbáltunk ki, archaikus eljárásokat tanulmányoztunk: ma már nem idegen számunkra a nitrotranszfer, argentotípia és cianotípia fogalma sem.
Szeretek ide járni: igaz barátokat találtam, és a hétköznapok taposómalmából kiszabadulva az új lehetőségek tárházát kínálja számomra a fotókör.