Szentendrei kirándulás

Úgy döntöttünk 2008 őszén, hogy felhagyunk a társasutazással – a busz nem ott és akkor áll meg, ahol mi fotózni szeretnénk. Saját szervezésű utunk volt ez év októberében.

A gödöllői Grassalkovich-kastélyban nosztalgiafotó készült rólunk, sokat nevettünk, mire mindenki megtalálta a korhű öltözéket. A veresegyházi medverezervátumban sem tudtunk ellenállni a témának. A vácrátóti arborétumba néhányan a lekvárvásárlás miatt kevés időt töltöttek. Este értünk a hangulatos szálláshelyünkre, Szentendrére.

Másnap a Gyémántmúzeumban ismerkedtünk a bányászás és feldolgozás rejtelmeivel. A bemutatóteremben hiába láttuk a szebbnél szebb ékszereket, üres kézzel távoztunk. A Skanzen bőséges látnivalót kínált a tartalmas délutánra. Fáradtságunkat a közeli étterem régiségei, finom ételei és a zongorista játéka feledtette.

Másnap meghódítottuk a visegrádi Fellegvárat, a reneszánsz palotát, majd Esztergom felé vettük az irányt. Bazilika, harangtorony, nevezetességek. Aztán átsétáltunk az új hídon Párkányba, hogy innen fotózzuk a kivilágított Bazilika tükörképét. Egy középkori étterembe jutottunk, ahol asztalkendő, kézmosó tálka, régies nyelvezetű étlap és finom ennivaló biztosította a korhű hangulatot a páncélos lovagok mellett. Jól sikerült fotókkal búcsúztunk.

Mindnyájunknak tetszett Szentendre a szűk kis utcáival, hangulatos tereivel és a harangszóval.