Marosvásárhelyi kirándulás 2010.
Fotókörünk kiállítási lehetőséget kapott Marosvásárhelyen, és így összekötve a kellemest a hasznossal, június 3-án útnak eredtünk. Hosszú út állt előttünk, ezért hajnali 2-kor már el is indultunk. Délután fél 3-kor érkeztünk meg a szállásunkra, Mezőmadarasra, ahol szemünk-szánk elállt a csodálkozástól – volt is mit nézni!
Alig helyezkedtünk el, máris indultunk Marosvásárhelyre, hogy részt vegyünk a Várban tartott kiállítás megnyitón. Kucsera Jenő, a Galéria vezetője fogadott bennünket, majd megjelent Török Gáspár is a szép számú vendég között. Jenő megnyitó beszéde után Petőfi Sándor Tisza c. versét is elszavalta, majd felkérte klubvezetőnket, Nagy Istvánt, hogy mutassa be a fotókört. A kötetlen beszélgetés során Pisti az érdeklődő kérdésekre és kérésekre dióhéjban ismertette az archaikus technikákat is.
Eközben a vár udvarán szorgos munka folyt: Plájás Pisti vezetésével készült a bográcsos gulyás, Gyuszi nem győzte hordani a kenyeret meg a kolbászt. Jó hangulatban fogyasztottuk el a meglepetés-vacsorát, majd vidám beszélgetéssel múlattuk az időt.
Másnap Marosvásárhely nevezetességeivel ismerkedtünk alkalmi idegenvezetőnk, Török Gáspár segítségével. Egy kicsit elkéstünk, mert az útközbeni 5 perces megállónál Pisti és Emese felszaladt a hegyre, aztán a városban a rally miatt forgalomelterelés és hatalmas kocsisorok voltak, de végül szerencsésen összetalálkoztunk.
Első utunk a Városházára vezetett, a Tanácsterem gyönyörű fafaragásait és színes üvegablakait kedvtelve fotóztuk. A bátrabbak felmentek a toronyba, a többiek kávéztak. A Kultúrpalotában hangverseny volt, így a hangversenyterembe éppen csak bekukucskáltunk, de a Tükörterem 12 festett ablakát, amelyek a székely mondavilágot jelenítik meg, gyönyörködve nézegettük. A 3. emeleten lévő Képzőművészeti Múzeumba is bepillantottunk.
Ebéd után újult erővel folytattuk a városnézést, elmentünk a Bolyai Líceum előtt, majd a Teleki-könyvtárba vezetett utunk. Papirusztekercsek, ősnyomtatványok, bibliafordítások –nagyon gazdag a gyűjtemény! A Bolyai-emlékszobában lenyűgözött bennünket a Pszeudo modell, amely már térben ábrázolja a matematikai problémákat. A szabadban lévő emlékművet önfeledten fotóztuk.
Az Állatkert mellett is elmentünk, a Somos-tetőn lenéztünk a hatalmas városra.
Estefelé a Maros partján épült szabadidő és sportcentrumba látogattunk el.
Nagyon tartalmas és érdekes napunk volt.
A következő napon Segesvárra mentünk, itt Gizus volt az idegenvezetőnk. Megmásztuk a Diákok lépcsőjét. Itt derült ki, hogy szép bácsikák is vannak köztünk, mert a kéregető kisgyerekek mindenkit nagyon megdicsértek. A temető több száz éves támfalát is megörökítettük. A vár keskeny utcácskái, kovácsoltvas cégérei, a harangjáték, fény és árnyék a lépcsőkön – mind remek fotótémát kínált. Tamás és Emese még a vízipipát is kipróbálta.
Délután a csapat egy része Korondon folytatta a kirándulást.
Hazatérve Madarasra azt láttuk, hogy a helyi lakodalom miatt már nagyon jó a hangulat! Esti fotózás, majd a szippantós traktor megjelenése a szállásunkon (3/4 10-kor) tette színesebbé ezt a szombat estét! Olyan sokat nevettünk, hogy a végén már Albert alsó lába sem fájt!
Másnap hazafelé indultunk. Búcsút vettünk a „Kalaposhegy”-től, a tarka színekben pompázó parcelláktól, a bárányoktól, lovaktól, meg természetesen a kedves emberektől is. Csattogó szárnyú lepkéket keresve karóba húzott szénaboglyáknál álltunk meg, bicikliversenybe keveredtünk, majd Nagyenyeden tartottunk pihenőt. („Hallotok? Regény!”) Itt a várban fotóztunk, majd Gyulafehérvár következett, ahol a szépen rendbe hozott műemlék-együttes mindnyájunkat lenyűgözött szépségével.
Déva várához siklóval jutottunk fel, ahol felidéztük Kőmíves Kelemenné szomorú sorsát.
Battonyánál léptünk újra szülőhazánk földjére. Sok szép élménnyel gazdagodtunk, köszönet mindenkinek, aki erőfeszítésével hozzájárult utunk sikeréhez.
Jöhet a következő kirándulás!
