Kirándulás Krakkóba

2006 októberében a lengyel város felé vettük az útirányt. Kíváncsiak voltunk, igaz-e a mondás: „Magyar, lengyel, két jó barát,

Együtt harcol, issza borát.”

A szlovákiai Árva várnál tartottunk pihenőt, estefelé érkeztünk meg Krakkóba. Másnap a Wawel, a templomok, a Hermelines hölgy várt felfedezésre. Vacsora után visszamentünk a főtérre, ahol az egyetemi fesztivál miatt rengeteg vidám fiatal volt – nem volt könnyű a fotósállvánnyal közlekedni. Sülő kolbászkák és füstölt sajt illata kísért bennünket ezen a felejthetetlen éjszakán, miközben a „hejnal” kürtszava hallatszott.

A wielickai sóbánya több száz lépcsőfokán izmosodott a lábunk, de megérte, mert leírhatatlan a látvány, ami lent fogadott bennünket. Álmélkodva mentünk egyik szoborcsoporttól a másikig. A nyitott liftben végül feljutottunk a felszínre.

Az auswitzi haláltáborban tett látogatás megdöbbentett bennünket, hiszen egy dolog olvasni és hallani ezekről, de ott a helyszínen látni, hogy mire képes egyik ember a másik ellen!!!!

Este még elmentünk a krakkói zsidótemetőbe, de már zárva volt, és csak egy ember ügyeskedett a kerítésen.

Másnap hazaindultunk, Zakopane napsütéssel búcsúzott tőlünk.