A történet 2015-re nyúlik vissza, amikor mi fotósok lehetőséget kaptunk, hogy eltöltsünk a fotózás jegyében egy hosszú hétvégét a Borsihalmi Művésztelepen, amely telep a Kiskunfélegyházi Fúvószenekari Egyesület gondozásában álló 30 férőhelyes 2000 négyzetméteren fekvő panzió. Kis csapatunk az előző évi sikeren fellelkesülve ismét elzarándokolt Borsihalomra. A programsorozat mecénása, a fent említett egyesület vezetője, aki érdeklődve figyelte az eseményeket, sőt aktív részese, „áldozata” is volt a tréningeknek.  A programok megszervezésében és, hogy ne „haljunk éhen” önzetlen munkát vállalt Albert Béla és Tóthné Timafalvi Gizella (Gizus) . nem kis túlzással . ez a hétvége nem jött volna létre, ha Ők nincsenek.

Március 18-tól 20-ig voltunk a művésztelepen, péntek délutántól vasárnap délig.

A Szentesi Fotókörből eljött: Gálfalviné Hilda, Albert Béla, Tóthné Timafalvi Gizella, Kozma Anita, párja Csendes Zoltán, kislányuk Panna, Györgyi László, Német Gabriella, és nem utolsó sorban a Szentesi Fotókör vezetője Nagy István. Külön öröm volt számunkra, hogy két békéscsabai fotós: Barabás Ferenc, Petro Zsolt, valamint a Szolnoki Fotóklubból Holocsi Kálmán és Gavaldik Zoltán is jelentkezett, hogy eltöltsön velünk egy fotós hétvégét. Rendezvényünk díszvendége Eifert János és Olasz Ágnes volt.

Albert Béla pénteken délutántól várt bennünket, uzsonnával és pálinkával, majd az estét különleges vacsorával és baráti beszélgetéssel zártuk.

Másnap szombat délelőtt Eifert János előadását élvezhettük, majd szintén János irányításával elsajátíthattunk néhány műtermi fogást.

Szombat délután Kozma Anita és Nagy István által kitalált játékos, humoros „terepgyakorlatát” élvezhettük, ahol, mint modellek is debütálhattunk. István felállított bennünket a borsihalmi dombra, Gavaldik Zoltán hozott egy tekercs „rendes célokra” már nem használható fotópapírt, amellyel István betekert bennünket, jeléül annak, hogy mi fotósok összetartozunk.

Ezt követően autóba ülve ellátogatunk a „napfényes” Tiszaalpárra. Itt Tiszaalpár természeti csodáiban gyönyörködhettünk.

Este folytatódott a műtermi „munka” – fényfestéssel, és hogy ne unatkozzunk néhány fiatal énekes hangjukkal kápráztattatta el a társaságot.

Végül Eifert János egyik digiporámájával, portréfilmjével és szintén különleges vacsorával zárult az est.

Vasárnap Kozma Anita angliai tapasztalatai alapján, könyvbemutatóval egybekötött előadást tartott. Ebben az előadásban megszólalt Anita hazája iránti szeretete, tisztelete. Nagyon erős érzelmi, kötelékek és végtelen szeretet szőtte át mondandóját. Külföldi fotósok képei közvetítésével próbálta önmagát, fotós mivoltát bemutatni – úgy gondolom sikerült is Neki. Végül a beszámolót saját képével zárta. Talán nem túlzás állítani, hogy Eifert Jánost is meghatotta Anita bemutatója, talán önmagát is látni vélte benne.

Miután meghallgattuk Anita előadását kirándultunk egyet Borsihalmon. Egyesek tanyát látogattak, mások tornyot másztak, megint mások szalmabálákat fotóztak. Visszatérve Barabás Ferenc tartott előadást képszerkesztésről, képelemzésről, saját képei által. Nagyon hasznos volt Eifert János kiegészítő beszámolója.

Sajnos, ahogy szokták mondani a jóból keveset adnak, hiszen 20-án vasárnap délután véget ért, ami kis „fotós borsihalmi kalandunk”, de talán nem múlik el, és saját nehézségi erejénél fogva tovább gördül és úgymond szokássá, hagyománnyá válik, mert, ami jó annak működnie kell.

Zárnám ezeket a gondolatokat egy Pilinszky idézettel, tiszteletemet téve Eifert János iránt, és megköszönve ezzel Neki, hogy velünk volt.

„Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten  
a haragos ég infravörösében.

S majd este lesz, és rámkövül sarával
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt
őrzöm tovább e vonulást, e lázas
fácskákat s ágacskáikat.
Levelenként a forró, kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom:
hallani óriási fáit!”

               ( Pilinszky János: Apokrif)

Györgyi László Szentesi Fotókör