Archaikus nap – argentotípia 2018. Július 15-e

A mai digitális fotózás világában üdítő jelenségnek számít, amikor valaki az analóg, filmes fotográfia területére téved. Különösen érdekes, ha régi archaikus technikákat van lehetőségünk kipróbálni. Így történt ez az elmúlt hétvégén is, amikor az argentotípiával, mint régi, archaikus technikával ismerkedhettünk meg.

A fényképezésben használt képelőhívó és képrögzítő eljárások, technikák listája a kezdetektől napjainkig megszámlálhatatlan, közéjük tartozik az argentotípia is, mint képelőhívó és képrögzítő eljárás.

Különböző neveken szerepel ez a technika: Kallitípia, kallitypia, szépiaeljárás, vas szépianyomat; kallitype, brownprint, argentotype, sepia iron tracing paper (ang.)

„Megegyezik a cianotípiáéval, de ellentétben azzal, a vassók mellett képalkotó anyag az ezüst is, tehát a ferriamóniumcitrát mellett ezüstnitrát, ecetsav és zselatin is szükségeltetik az eljáráshoz. Egy másik recept a fentieken kívül a káliumoxalátot is említi. Általában papír hordozón található, de ismert selymen, textilen is. Létezik egy direktpozitív változata is, ahol gumiarábikummal elegyített ferriamóniumcitrát és vasklorid az érzékenyítéshez használt anyag, s exponálás után káliumferrocianidban, (sárgavérlúgsóban) hívják elő, tónusait hígított sósavban derítik, az ismert módon mossák, szárítják.” (Kémia és történeti magyar – magyar szótár)

A foglalkozás előtt mindenképpen fotólaborunkat szalonképessé kellett tenni. Ezt követően fotókörünk vezetője, Nagy István ismertette az eljárás lényegét, amely eljárás néhányunk számára már nem volt ismeretlen, mivel korábban alkalmunk nyílt kipróbálni ezt a módszert.

Nagyon jó hangulatban zajlott a foglalkozás, kis munkacsapatok szerveződtek, és folyamatosan születtek a jobbnál, jobb alkotások, képek. Nagy öröm volt számunkra, hogy más fotóklubból is ellátogattak hozzánk alkotók. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy jó pár fotóval találkozhatunk majd az elkövetkezendő pályázatokon, illetve kiállításokon. Talán korábban, az előző foglalkozáson nem született ennyi jó alkotás, mit ezen a hétvégén.

Györgyi László (Szentes)

 

 

Az elkészült képeket letettem. avagy inkább lesúlyoztam. Majd most vettem kézbe őket. Néztem és néztem. Én, aki már a digitális fotók világát ismertem eddig csak kivétel a camera obscura-s napot.:).  Megtapasztaltam, hogy itt az előkészületeken sokkal nagyobb hangsúly van. Megtalálni mi is az a felvétel, amit elő szeretnék így hívni. Avagy inkább megfesteni mind pemzlivel mind a nappal egyetemben. Ez az első legfontosabb mozzanat. Bár maga ez még a digitális világ képe. A választás mindig nehéz. De úgy mikor még nem láttad mi is az a tényező mely előtted rejtély még, így még nehezebb. Még mindig inkább csodálom saját kis alkotásom eredményét. Ha nem láttam volna hogyan is készül akkor megkérdőjelezném magamban, hogy valóban fotó e ez a képalkotás. De tudom, hogy ez a fénnyel festve vagyon, így a fotográfia egy formája ez. Nagy élmény miként előtted formálódik ki a képed.  A sötétkamra fullasztó melegében kissé remegő kézzel kened a papírodat.,újra és újra húzod végig az ecsetet, majd hagyod hadd dolgozzanak együtt anyag és anyag.  Addig előkészület a következő lépésre. üvegtisztítás várakozás a napsütésre. S jöhet az első próba. S ezek után már élesben kiteljesedve élve át a napfény erejével rajzolja át a negatívról a papírra vetve a formát, melyet te alkottál. Izgatottan hol a stoppert figyeled, hol a képedet lesed. Mi is lesz belőle. A harmadik képednél rájössz nincs elég stoppered, hisz több időt is mérni kell, melyik kép melyik mely percénél is tart. Egyik a vízben másik a fixírben. Kicsi betűkkel írtam a nevem a sötétkamrában alig ismerem fel saját papírom. A sokaság forgatagában elhappoltuk a mások által előkészített, de nem jelzett üvegeket. Az üvegek és a szállító dobozok egy foglalt jelzése jó ötlet lenne. A kis csapatok összedolgozása nagyon jól működött. Most már csak az emlék az élmény s a fennmaradt képek, amik előttem vannak. S ha egy mondatban elemezném, csak ennyit mondanék. Még, még, még, ennyi nem elég.:) Ki-ki miként is érte mindezt meg, bizonyosan másként.  

Bennem így formálódott meg e nap élménye. Köszönöm, hogy részese lehettem.

Kiss Ilona (Hódmezővásárhely)

 

 

Nekem élmény volt, felidézte a 20-as éveimet, mikor még sötétkamrában hívtuk elő a fotókat. Az elején döcögősen ment, de a végére belerázódtunk. /Legalábbis én./ Nekem az egy kicsit zavaró volt, hogy a megvilágított fotóval nem mindég fértél oda a vizes edényhez. Az én fotóim többnyire jók lettek, de szívesen megismételném más fotókkal is, ezt a foglalkozást. Köszönöm a lehetőséget, a segítséget, amit Fecótól is kaptam és Istvánnak, hogy a tudását megosztotta velünk és előkészítette a negatívokat is. Úgy éreztem, hogy mindenki segítőkész volt és nem volt gond a csapat munkával sem. Várom a következő, ilyen jellegű foglalkozást!!!

Gálfalvai Hilda (Szentes)

 

A képeket Lantos Imre készítette: