XXIII. Alföldi Fotószalon képei 2017-ben
Díjazott képek:
A zsűritagok gondolatai
A zsűrizés feladata mindig komoly dilemmák elé állít, mert én magam is sokszor szkeptikus vagyok a beadott pályázataim elbírálásának tekintetében, ha pozitív, ha negatív a visszajelzés. de kívülállóként is heves érzelmeket tud kiváltani belőlem egy-egy eredmény. Soha nem szerettem a döntnöki szerepet. Hogy megint zsűrije lettem az Alföldi Fotószalonnak az két dolognak köszönhető. A tavalyi pozitív tapasztalatok és az ezekből származó kíváncsiság. Úgy érzem idén is sikerült kompromisszum mentes és egyhangú döntést hoznunk és bízom benne, hogy a díjazott illetve kiállított anyag meggyőző a befogadók számára is.
Ha mégis hiányérzete támadna valakinek az remélem csak abból származhat, hogy igazából két nagy kategóriára szűkült a pályaművek sora. Az egyik a digitálisan sokszor fotógrafikákká módosított képi világában nem igazán progresszív és tartalmában hiátussal küzdő printek sora, a másik pedig az archaikus/történelmi eljárásokkal készült „hand made” kontaktok, nagyítások, transzferek sokasága. Ez utóbbiak mögött komoly szakmai tapasztalat látszik meghúzódni, de sajnos itt is néha öncélúvá válik a nemes eljárások használata.
A győztes pályamű egy magas technikai, esztétikai és egyszerű, tiszta tartalmi alappal létrehozott munka, ami talán nem akar több lenni, mint fotográfia és ez itt és most egyedülállónak bizonyult, ezért nyert. Arra bíztatok mindenkit, hogy merjen egyszerű és őszinte képeket készíteni. A technika ne cél, hanem eszköz legyen a kézben és akkor talán maga a fotográfia is válhat cél helyett eszközzé a legösszetettebb üzenetek közvetítésében is. Gratulálok minden alkotónak.
Illés Barna
XXIII. Alföldi Fotószalon zsűrizése nemcsak megtiszteltetés, de szép kötelesség is, hiszen nagy múltú pályázatként szerepel a hazai fotókiállítások sorában. Kiemelkedően fontosnak tartom hangsúlyozni, ma már nagyon kevés az olyan pályázat, ahol a műveket kell beküldeni, tehát a fotográfus által elképzelt és megvalósított végterméket láthatja a zsűri. A hasonló pályázatok többségében monitor kép, vagy projektor által kivetített digitális megjelenítés alapján kell döntést hozni, részben spórolás, részben a lebonyolítás egyszerűsítése okán. Dicséret illeti a a Szentesi Fotókör elhivatott tagjait és vezetését, hogy ilyen módon fenn tudja tartani ma már hagyományosnak tekinthető programját.
Ez a követelmény határozza meg a pályázni szándékozó alkotók munkáját, mikor részvételükről döntenek, és ez adja számukra a legnagyobb nehézséget is. Várhatóan és elvárható módon a beküldött munkák technikai megoldása, kidolgozása legalább olyan erővel hat a döntéshozókra, mint a fotográfiák tartalmi ereje, a kettő összhangja elengedhetetlen feltétele a sikeres szereplésnek.
Érzésem szerint a zsűri tagjai egymástól függetlenül is ennek megfelelően alakították ki véleményüket és ez mindannyiunk számára kellemes összhangot biztosított az egész nap folyamán.
A bemutatásra kiválasztott képanyag terjedelmét a rendezők határozták meg, a rendelkezésre álló tér függvényében. A zsűri első menetben ennél több alkotást tartott meg a további fordulókra és fokozatosan csökkentette a mennyiséget. Ebben a folyamatban több jó, vagy majdnem megfelelő munkától búcsúztunk el. Mindezt azért érzem hangsúlyozni, mert az a munka, amelynek alkotója, egy jó kép birtokosaként nem a hozzá illő, de magas színvonalú kidolgozást választotta, az ebben a szakaszban nem jutott tovább. Ennek volt köszönhető az, hogy a kiállításra kerülő művek között nagy számban találunk archaikus technikát, manuális kidolgozást igénylő munkákat. Ezzel nem azt szeretném sugallani, hogy a jövő pályázataira a ma már trendinek számító archaikus képalkotás hívei pályázzanak, sokkal inkább azt, hogy a digitális technika lehetőségeit választók is csak a legmagasabb szinten kidolgozott művekkel vegyenek részt pályázatokon, szerepeljenek kiállításokon.
Szamódy Zsolt Olaf
Megtiszteltetés volt számomra, hogy felkértek az Alföldi Fotószalon zsűrizésére. Saját alkotói munkámat -a gondolattól a kézbe fogható fotográfiáig folyamat- jellemzi, így különösen kedves számomra egy olyan pályázat, ahol az elkészült képeket kell bírálni és nem egy monitort bámulni. Ez természetesen külön nehézség az alkotóknak, mert így fontos tényezővé válik a fénykép végső megjelenítése, installációja is.
Izgalommal teli kíváncsisággal érkeztem. Három dolog érdekelt leginkább: egy nyitott, mindenki számára elérhető pályázaton milyen színvonalú képek szerepelnek, mennyire képviseltetik magukat a tradicionális technikák és a zsűritagok mennyire tudnak együtt gondolkodni?
A válaszokat gyorsan megkaptam. Műfajban, tematikában, tartalomban, formanyelvben, technikában és a kivitelezés színvonalában nagyon heterogén anyagot láttunk, melyet több fordulóban szűkítettünk. Már az első rostán kivilágított a tömegből néhány, a végső fordulóig eljutott kép. Sajnos sok egyéb pályázaton is gyakran látható sablonos, tartalmatlan, olykor utólagos feldolgozás vagy installációja miatt kizsűrizett képpel is találkoztunk.
Örömmel láttam, hogy a fotográfia klasszikus hagyományait idéző alkotások is szép számmal képviseltették magukat. Ezek között is szerepeltek technokrata vagy éppen témájában archaizáló, olykor öncélúnak tűnő képek, ezek is szelekcióra kerültek.
Úgy érzem a zsűri minden tagja saját értékrendjét képviselte ugyan, de a végső eredmény szempontjából összhangba került, derűsen, jó hangulatban zajlott a munka. A díjazott alkotások megnevezésében már csak árnyalatnyi különbségek döntöttek. Az értékelés fő szempontja a tartalom, az ennek megfelelő és nem öncélú technika választása, jó színvonalú kivitelezés és installáció voltak.
A díjazott és kiállításra került képek közös megegyezést és véleményt tükröznek a zsűri részéről.
Köszönöm a szervezőknek és zsűriző társaimnak a hasznos, tanulságos és jó hangulatú napot.
Varga Tamás
A kiállítás további képei: