Alföldi Fotószalon megnyitó ünnepsége és a díjátadó 2017. október 23-án Szentesen.

 

A megnyitón készült film itt nézhető meg:                                                

A megnyitón a képeket Albert Béla készítette

Tiszteltjeim!

Először is köszönöm a felkérést az Alföldi Fotószalon zsűrizésére és szakmai megnyitására. 23. fotószalon, szép szám… ez a fotószalon az Alföldön már mindenképpen hagyománynak mondható. Hagyománnyá vált és az utóbbi években folyamatosan emelkedik a színvonala is. Mindez Nagy Istvánnak és kis csapatának köszönhető, akik évről évre nem kis munkával megteremtik a lehetőséget és végig viszik a pályázat folyamatát egészen a kiállítás megvalósításáig.

Különösen kedves számomra ez a fajta, egyre inkább kihalóban lévő pályázati rendszer, ahol is az elkészült képeket kell bírálni és nem egy monitort nézegetni.

Ez természetesen külön nehézség az alkotóknak, mert így fontos tényezővé válik a fénykép végső megjelenítése, akár installációja is és ebben az évben ez a zsűrizés szempontjából fontos tényező volt.

Ahogy néhány mondatban már a katalógusban is írtam: Három dolog érdekelt leginkább: egy nyitott, mindenki számára elérhető pályázaton milyen színvonalú képek szerepelnek, mennyire képviseltetik magukat a tradicionális technikák és a zsűritagok mennyire tudnak együtt gondolkodni? 65 szerző 285 képével találkoztunk és a végső kiállításra 22 szerző 63 képe került.

Műfajban, tematikában, tartalomban, formanyelvben, technikában és a kivitelezés színvonalában nagyon heterogén anyag érkezett be. Sajnos sok egyéb pályázaton is gyakran látható sablonos, tartalmatlan, olykor utómunka szempontjából nehezen értékelhető fotót is láttunk. …Mint említettem… a zsűrinek -hamár kézbe fogható fotográfiákat, kvázi műtárgyakat értékeltünk- fontos szempont volt, hogy milyen a végső megjelenés, esetleg egyedi installáció, néhány egyébként színvonalas kép emiatt vérzett el.

Örömmel láttam, hogy a fotográfia klasszikus hagyományait idéző alkotások is szép számmal képviseltették magukat. Manapság az archaikus technikák használata egyre népszerűbb, de gyakran nagyon veszélyes  is lehet ez az út, hiszen ezen technikák mindent idézőjelesen megszépítenek. Ha úgy érezzük, hogy egy történelmi technika használatával a digitális képmilliókból kiemelkedünk, és csupán ennyivel színvonalas, mai fotográfiákat készítünk, hamis úton járunk.  Ha nem tudjuk korszerű, friss szellemmel használni ezen módszereket, akkor a hagyomány őrzésen nem lépünk túl- megjegyezve, hogy az is természetesen tiszteletre méltó dolog. A pályázatban, az archaikus vagy fekete fehér kidolgozású képek között is szerepeltek technokrata vagy éppen témájában archaizáló, olykor öncélúnak tűnő képek, ezek is szelekcióra kerültek.

Úgy érzem a zsűri minden tagja saját értékrendjét képviselte ugyan, de a végső eredmény szempontjából összhangba került. Az értékelés fő szempontjai a tartalom, az ennek megfelelő és nem öncélú technika választás és megfelelő színvonalú kivitelezés és installáció voltak.

Végezetül a mezőnyből külön értékelt, díjazott munkákról, de csak egy-egy gondolat:

Sárkány Andrea: láthatóan analóg, középformátumú géppel készített, a fekete fehér fotográfia klasszikus hagyományait idézi…

Héjja Gabriella: a konkrét és az absztrakt határán billegő valóság finom lenyomatai…

Szabó Maya: egyszerű, nem művészkedő, letisztult, a polaroid technika lehetőségeit és formanyelvét maximálisan, tudatosan használó felvételei…

Gálos László: egyedi, nedves kollódiumos eljárással készült ambrotípiái, melyek  komor, sötét, haldokló világba visznek…

Novák Mihály: a cianotípia technikából adódó sablonok helyett, kreatív, vizuálisan izgalmas megfogalmazások…

dr Palotás Lehel: a test-forma-felület-textúra játéka, projekcióra felhívó alkotások…

Szaszkó Antal: izgalmas felvételei, ami régi mégis mai, hosszú ideig nézve az ember eltéved, nem tudja hol és milyen korban jár, elveszti időérzékét…

Tarjáni Antal: precíz, a valóságot átformáló, magas színvonalon kivitelezett lyukkamerás felvételei.

Varga Tamás fotóművész