Lengyel-magyar fotós barátság

A Szentesi Fotókör és a Lódzi Fotóművészek Társasága között a kapcsolat az igen nagy távolság ellenére is egyre gyümölcsözőbb.

Sok szervezést és még több izgalmat követően szeptember első napjaiban hét művész urat láttunk vendégül.

Vasárnap este a csoport elsőként érkezett tagjait a lengyel katonai emlékműnél vártuk, másnap a  „helyi erők főhadiszállásán” köszöntöttük a vendégeket, majd az első néhány koccintást lendületes képfelrakás követett az egyik esti kiállításra.

A városházán Szentes alpolgármestere, Szűcs Lajos köszöntötte a messziről érkezett fotós barátainkat. A délután a hazai fotográfia hajnalának felidézésével Fridrich János Fényírdájában folytatódott. Az 1905-ös eredeti műterem és korabeli eszközök garmadája elkápráztatta a látogatókat. Időutazásunk folytatásaként ellátogattunk a XIX. század végének hangulatát reprezentáló Péter Pál Polgárházba. Ezek után azért már az idő kerekét  a jelen korig forgattuk, ugyanis közelgett az esti várva-várt kiállítás megnyitó, s abból mindjárt kettő: az ifjúsági házban egy nagyobb gyűjteménnyel, míg a Galéria Kávéházban egy kamaratárlaton mutatkoztak be a lengyel fotóművészek.

Nyelvi korlátok!? Olyanokkal mi egyáltalán nem szembesültünk egyik oldalról sem, hiszen a fotográfia nyelvén perfektül tudtunk kommunikálni!

Sarusi István

A két kiállítás megnyitó után egy közös vacsorával zártuk a napot, a sok sétálás után jól esett a kiadós étkezés, a bőségesen megrakott sültes fatálak láttán mindenki elámult, majd nekiláttunk az elfogyasztásának. Kötetlen baráti beszélgetéssel elemeztük az eddigi eseményeket, kiállítási programjainkat.

Kedden a vendégek programja a Csongrádi úton a lengyel emlékműnél folytatódott, az eseményen ekkor már a később Szentesre érkezett fotósok is részt vettek. Nagyon megható volt nekik, hogy a városban méltó módon megemlékeztek a lengyel második világháborús hősi halottakról. Lengyel utca, ez már majdnem hihetetlen számukra, így egy csoportkép háttereként megörökítették – viszik az otthoniaknak megmutatni.

Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark megtekintése volt a következő állomás. Tudták, hogy hosszú sétára számíthatnak, de látták, rengeteg mindent meg lehet nézni. A Feszty-körképhez lengyel nyelvű ismertetőt is kaptak. A látvány lenyűgözte őket, kérdésemre, hogy tetszett-e nekik, azt válaszolták: ha csak ezért az egyetlen dologért jöttek volna el Lengyelországból, már az is megérte volna. A skanzenben fotóztunk a tanyasi épületek között, kipróbáltuk a vásárhelyi olvasókör udvarán lévő tekét. Hatalmas hazai sikert értünk el, 6:3-ra Szentes győzött két-két gurításból. A lengyelek kívánságára a mindszenti kompon jöttünk át az autókkal, még soha nem láttak ilyen szerkezetet, szerették volna kipróbálni.

Nagy István

Lengyel vendégekkel a halastavaknál

A Pusztaszeri Nemzeti Emlékparkban tett látogatás után egy merész kanyarral Kunszentmárton felé vettük az irányt. Ide klubtársunk, Szaszkó Antal és Zita Jokic meghívására érkeztünk. Közben a mindszenti különítmény is útnak indult, Marton Ferenc, Martonné Balogh Gabi és jómagam, majd Szentesen kiegészült a csapat, Gálfalvyné Hilda és Kozma Anita csatlakozott hozzánk.

Irány Kunszentmárton! A pontos útleírás alapján könnyen odataláltunk. A hepehupás földút eléggé próbára tette a sofőrt, és amikor szemben velünk egy bálás szalmát szállító nyerges vontató tűnt fel, a hajunk szála is égnek állt! Szerencsére baj nélkül megúsztuk.

Mire odaértünk, a háló már ki volt vetve. Csendben kellett lenni, hogy a halakat el ne ijesszük, még a kutyák is halkan vakkantva üdvözöltek bennünket.

Zita ismertetője nyomán képet kaptunk a halgazdaság mindennapjairól. 600 hektáros földterületen helyezkedik el a 6 tó. Biogazdálkodást folytatnak, kukoricával, búza- és rozsocsúval etetik a pontyokat. Az oxigénellátást a szivattyúk által biztosított vízmennyiség segíti. A teleltető tavak most száradnak, de a hideg idő beköszöntével benépesülnek.

Az értékesítést is ők végzik, halboltokba, éttermekbe kerülnek a kifogott példányok.

Miután az ópusztaszeri csapat – a lengyel vendégek és vezetőnk, Nagy István, Bakó Ildikó és Levendovics György – is megérkezett, indulhatott a lehalászás! A halászmester vezetésével nekiálltak húzni a hálót – az emberek vízhatlan védőöltözetben először térdig, majd derékig álltak a vízben! Embert próbáló munka ez! Lassan szűkítették a kört, a háló egy része fokozatosan a partra került. A vízben lévő részt rudakkal rögzítették.

Leírhatatlan látvány, amikor megpillantottuk a több mázsa fickándozó, tátogó és vergődő halat! Kattogtak a fényképezőgépek, mindenki igyekezett jó pozíciót találni, hogy megörökítse a lenyűgöző pillanatokat.

Közben –számomra észrevétlenül – kialakítottak egy másik kört is a hálóból. Zita számolása mellett ide kerültek át a több kilós példányok. Kétszáznál is több nagy hal akadt a hálóba, 4-5 mázsára saccolták a súlyukat, ezek másnap értékesítésre kerültek. A kisebbek visszakerültek a tó vizébe – nekik szerencséjük volt.

Mennyi munka és erőfeszítés kell, hogy a halétel az asztalunkra kerüljön!

A teleltető tavak mellett átsétáltunk a régi iskola épületéhez, ahol Szaszkó Antal kiállítását néztük meg, gratulálok..

Közben kiegészült a Szentesi Fotókör, Német Gabi Csongrádról, Timafalvi Gizus és Albert Béla Kiskunfélegyházáról érkezett közénk.

Az udvaron már álltak a megterített asztalok. A bográcsban illatosan gőzölgött a halászlé. Laci nemcsak halászmester, hanem kitűnő szakács is! Igaz, hogy a receptet nem árulta el, annyit mégis sikerült megtudni, hogy egy hétig állt a hal a fagyasztóban befűszerezve. 5 órán keresztül főzte, és az eredmény önmagáért beszél. Nem találok szavakat, hogy érzékeltessem azt a puha, omlós, fűszeres finom hús ízét az ínycsiklandozó, enyhén csípős lében! Minden elismerést megérdemel, köszönjük szépen.

Átkozott a hal a harmadik vízben! –tartja a közmondás. A finom étel után előkerültek az üvegek. Folytatódott az örök rangadó: a pálinka vagy a zubrowka lesz a győztes? Gyuri paprikapálinkája egy ideig mindent vitt, de mivel gyorsan elfogyott, döntetlennel zárult a verseny. Bélusék félegyházi libatepertős pogácsája mellett nagyon kapós volt Ildi kevert süteménye, Anita almása, Hilda brownie.

Átadtuk a Szentesi Fotókör ajándékait a lengyel vendégeknek, amit ők is viszonoztak. Szóba került a jövő évi cserelátogatás témája is.

Csodálatos este volt! Köszönjük, hogy Zita és Anti meghívása lehetővé tette számunkra, hogy eljussunk ide és láthassuk azt, ami nem mindenkinek adatik meg

Remélem, vendégeink is jól érezték magukat.

Apró Mária

Az eseményekről a képeket készítette: Albert Béla, Levendovics György, Nagy István, Sarusi István.